A snooker története

Az első világbajnokságot 1927-ben rendezték. Pontosabban még "26 novemberében kezdődött, de a döntőre a következő évben, a birminghami Camkin"s Clubban került sor. Joe Davis lett a sportág első világbajnoka; a fináléban 20-11-re verte Tom Dennist. Innentől fogva kihívásos alapon folyt tovább a világbajnokság; az indulók minden évben megküzdöttek egymással azért, hogy a győztes végül szembenézhessen Joe Davis-szel. És kikapjon tőle. Joe Davis ugyanis megszerezte az első 15 világbajnoki címet; 1927-től 1940-ig megszakítás nélkül, aztán a háború után, 1946-ban is ő lett a bajnok. Joe Davis uralkodása alatt a legszorosabb döntőt saját öccse, Fred ellen játszotta: őt csak 37-36-ra tudta legyőzni. Ezek nem kétnapos döntők voltak.

joedavis Joe Davis

 

 

Akkoriban változó hosszúságú mérkőzéseket játszottak; a leghosszabbak során 145 frame döntött a cím sorsáról; Joe Davis utolsó győzelmét Horace Lindrum ellen aratta; a végeredmény 78-67 volt. Joe Davis veretlenül vonult vissza a snookerezéstől. Első világbajnoki százas breakjét (110) 1935-ben lökte, a legnagyobbat (136) pedig az utolsó döntőjében, 1946-ban. 1955-ben egy bemutató mérkőzésen meglökte a maximum breaket is. 1978-ban halt meg, amikor éppen az öccsét, Fredet nézte a világbajnokság elődöntőjében.

 

Fred Davis sem volt akármilyen játékos. 12 évvel volt fiatalabb bátyjánál. Első világbajnoki döntőjét ellene játszotta, akkor még veszített. Ez volt a fent említett 1940-es döntő. Joe visszavonulása után öt döntő következett, melyet Fred Davis és Walter Donaldson vívtak, váltakozó sikerrel. A játékosok és az akkori szövetség vitája után előbbiek létrehozták a Matchplay Championshipet, mely gyakorlatilag a világbajnokságnak felelt meg. 1952-56-ig megszakítás nélkül mindig Fred Davis volt a bajnok. Utolsó döntőjét 1966-ban játszotta.

booktalkingsnooker_sm Fred Davis

A Matchplay Championship utolsó kiadását 1957-ben John Pulman nyerte. Ezután 1964-ig nem volt világbajnokság; ekkor kihívásos rendszerben folytatódott, és 1968-ig senki sem tudta legyőzni Pulmant.

1969-ben vezették be az egyenes kieséses rendszert. A 80-as évek végéig olyan, jórészt máig ismert nevek határozták meg a sportágat, mint a hatszoros világbajnok Ray Reardon, Alex Higgins, Terry Griffith, Cliff Thorburn, Dennis Taylor és a 80-as évek elejétől Steve Davis. Ismét egy Davis tehát, de ő nem áll rokonságban Joe-val és Freddel. Steve Davis a modernkori snooker első nagyja, és ma visszagondolva teljesen hihetetlen, hogy még mindig láthatjuk őt a versenyeken. 1981 és 1989 között hat világbajnoki címet szerzett, és a kilenc év során csak 1982-ben nem jutott be a döntőbe. Az ő nevéhez fűződik a döntők történetének legnagyobb győzelme (szegény John Parrottnak osztotta ki a 18-3-at, 1989-ben), és a legszorosabb döntő, melyet 1985-ben vesztett el az utolsó feketén, Dennis Taylor ellen.

Az idősebbeknél nagy kérdés, hogy meddig. A fiatalok közül sajnos immár hiányzik az egyik legnagyobb és legkedvesebb alak, Paul Hunter, aki 2006 őszén, 28. születésnapja előtt hagyott itt minket.

7697_400 Paul Hunter

Az idősebb generáció ranglistán egyre lejjebb süllyedő játékosa Jimmy White, aki a legpechesebb snookerjátékos valaha. 1990 és 1994 között ötször jutott el a döntőig, azaz minden évben, de egyszer sem tudott győzni. Négyszer Stephen Hendry, egyszer John Parrott győzte le. Mindazonáltal mindmáig a snooker egyik legismertebb és legkedveltebb alakja, amolyan népi hős. Parrottot és őt már alig-alig láthatjuk, hiszen jócskán lecsúsztak a világranglistán. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a sors vár Steve Davisre is, aki azonban elérte azt a fantasztikus eredményt, hogy ötven évesen még mindig ott van a legjobb 16-ban. Egy-két mérkőzést kellene nyernie a mostani világbajnokságon ahhoz, hogy a következő szezonban is az elitben maradjon.

 

 

A kilencvenes éveket egyértelműen Stephen Hendry uralta. 1990 és 1999 között hét világbajnoki címet szerzett, ötöt zsinórban. Emellett volt egy elvesztett döntője is ebben az évtizedben, aztán még egy, 2002-ben. Abszolút uralta a mezőnyt. Utolsó világbajnoki címét úgy szerezte meg 1999-ben, hogy az elődöntőben Ronnie O'Sullivant, a döntőben Mark Williams-et győzte le. Azóta mindössze öt pontszerző versenyt nyert.

 

premlg-heyheath-osullivan31_400Ronnie O'Sullivan

Mark Williams a következő évben már a csúcsra ért. Az új generáció három nagyja közül ő lett másodjára világbajnok; John Higgins ugyanis két évvel megelőzte. Ronnie O'Sullivan a következő évben jutott fel a csúcsra. Azóta mindhárman kétszeres világbajnokok lettek, legutóbb, éppen tavaly, Higgins. Matthew Stevens is ebbe a korosztályba tartozik (két évvel fiatalabb náluk), és tehetsége alapján ő is bőven lehetne kétszeres világbajnok, de neki nem jött össze, és legjobb barátja, Paul Hunter halála óta annyira visszaesett a formája, hogy úgy tűnik, talán már soha nem kerül a közelébe.

Egyetlen igazán fiatal világbajnok van a mezőnyben: Shaun Murphy. Ő 2005-ben szerezte meg a címet, három hónappal 23. születésnapja előtt. Ezzel ő lett a második legfiatalabb világbajnok (Hendry volt az első), és a második olyan játékos, aki a selejtezőből felkerülve tudott győzni (ebben Terry Griffith előzte meg, még 1979-ben). Nem lehet mondani, hogy segítette volna a szerencse, a jó sorsolás, ugyanis le kellett győznie John Higgins-et, Steve Davist, Peter Ebdont és Matthew Stevens-t is.Murphy annyira messziről jött, hogy két selejtezőt is kellett játszania a főtáblára kerülésért, és a világbajnoki címmel járó 10000 ponttal sem tudott bejutni a következő szezonban a legjobb 16 közé. Azóta persze sikerült, és most ott van a legnagyobb esélyesek között.

4311117_400 Shaun Murphy

 

És egy páran akik a kis hazánkban erősítik a mezőnyt:

mester1_400 Dunai Ede

vantara2_ob2006 Vantara Pál

 

 

 

 

2017.12.11. hétfő
Árpád

prev month 2018 -Jan next month
HKSzCsPSzV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234